2011. június 14., kedd

A bakonyi rengeteg titkai

60. Roth Gyula tanösvény (GCROTH)

2010 első akciója volt ez a tanösvény. Azért is választottuk, mert közel van, illetve eléggé izgalmasnak is tűnt  a leesett hó miatt. Talán ez volt az első jelentősebb hóesés ebben a téli szezonban, mert ami kevés volt az mind elolvadt. Most úgy néz ki maradt valami belőle. A farkasgyepű melletti jelzett parkolót céloztuk meg. Ottó rögtön kiurgott és élvezte a hóban futkosást. Mi jókat derültünk, ahogy elkapart a lába a jégen. Felöltöztünk melegen, mivel enyhe mínuszkat jelzett a hőmérő, majd nekivágtunk az ösvénynek. Átvágva a főúton erdei úton mentünk, tanösvényhez méltóan táblákkal szakítva meg a monoton sétát. A táblákon különféle érdekes információt olvashattunk az erdőről és élővilágáról. Nem figyelve az idő múlását, lassan sétáltunk a láda felé. Ottó a szokásaihoz méltan most is legalább 3-4-szer annyit rohant mint mi. Nagyon bejönnek neki az erdei szagok. Az út a téli erdőn keresztül egyre lejjebb vezettett minket, majd elérve a völgy alját, a túloldalon jelezte a kütyü, hogy megérkeztünk a ládához. A leesett hó ellenére nem volt nehéz megtalálni. Beregisztráltunk és sétáltunk visszafelé, hogy egy másik pontot is megkeressünk. Kegyes volt a tél, nem volt zord az időjárás. Közben Ottónak dobáltunk ágat, hógolyót és ő mindegyikre ugyanolyan lelkesen vetette rá magát. Visszaértünk a fő elágazásig, ahonnan az erdő belseje felé vettük az irányt a Pisztrángos –tó felé. (2010.03.13 11:45)

61. Pisztrángos-tó (GCKopl)

Nem volt nagy távolságra tőlünk, így gondoltuk belefér a mai déálutánba. Az erdő egyre sűrűbb lett és erőteljesen lejteni kezdett egy idő után. Meg-megcsúszva próbáltuk magunkat tartani a lejtőn. Ottó sokkal szerencsésebb, ő négykerék meghajtással rendelkezik. Lassan-lassan elértünk egy aszfaltos utat, majd nemsokkal később a tavat is megláttuk. Szépen befagyott felszine volt.  Rámenni persze nem mertünk. Körbesétáltuk amerre a ládát jelezte a műszer, majd rövidebb-hosszabb keresgélés után végülis meglett. Regisztrálás, majd ki az útra ismét, hogy tovább sétálgassunk a tó partján. Néhány favágó is erre töltötte a nap világosabb óráit. Ők zajongtak csak a háttérben, minden más csendes volt. Fotóztunk párat, majd elindultunk egy kis kerülővel a kocsi felé. Az út az erdőn át nem volt izgalmas. Minden téi álomban volt. Ottó lihegése és a miszuszogásunk tette csak mozgalmassá a terepet. A kocsinál fújtunk picit, majd irány haza jelszóval elstartoltunk a meleg szoba felé. (2010.03.13 13:10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése